Állattartás(som) régen

Nem mindenre emlékszem vissza, hogy hogyan volt, van amit ki is hagyok, és van amit időben nem tudok be határolni. Most 36 éves vagyok, állattartást, még gyerekkoromban elkezdtem, kisiskolás voltam, amikor a húsvéti pénzemből meg vettem az első két anyanyulamat egy fiú nyuszit pedig kaptam. Elég szépen gyarapodtak, voltak velük elég szép sikereim. De később ezzel felhagytam, már más állatok érdekeltek. Amikor elhelyezkedtem és már volt saját fizetésem, meg vettem kettő kecskét, egy anyát és gidáját. Ezeket felszaporítottam, lett három fejős és egy bak,  tavasszal pedig a gidák, nagyon szerettem őket, a jelenlegi tervek közt van az is hogy újra veszek kecskéket. De mindig mást és mást akartam, hoztam bárányokat cumiztatni, ezeket mikor felneveltem elcseréltem egy szamár kancára, de mivel a barátomnak is volt egy szamara, mindig össze fogtuk őket és így mentünk a dolgunk után, szinte nincs is olyan, amit meg ne csináltam volna velük. Persze mellette voltak mindenféle baromfi is, de leginkább tyúkok és néma kacsák és persze malacok, sertések mindig is voltak télre vágni. A néma kacsákkal egyszer nagyon meg jártam el ült az egyik tojó, volt alatta tojás bőven, de ő soha nem szállt le róluk oda is piszkított, ezek a tojások mind tönkre mentek. A másik meg egyszerűen ott hagyta a fészkét nem törődött a tojásokkal azokat nem tudtam hova tenni, a harmadik meg valamiért mindig ki lökött egy két tojást a fészekből. Mindig volt valami baj, gond, ahogy egy ilyen kis gazdaságban lenni szokott, de mindig akadt valami, amit eladtam vagy elcseréltem, adtam el vagy cseréltem kecsketejet, tojást, kacsákat, gidákat, meg persze nyulakat, mert ezekre visszatértem. Egyszer valaki, aki most már az én asszonykám (ő is szokott kecsketejet venni tőlem, de nem így jöttünk össze) meg kérdezte, hogy szeretnék e még valamilyen állatott tartani, mondtam neki igen, ló és marha az még nem volt. Valamikor később vettem egy magyar tarka üszőt, amit tartottam egy darabig aztán elcseréltem a szamárral együtt egy 122cm mar magas póni csődörre, ő lett nekem az első szikra.(mert, hogy így hívtuk). Mindenkiről vannak képeim, de ezek még igazi régi képek, amiket úgy kell filmről előhívatni és mivel nincs, szkennerem nem tudom feltenni őket. Na, szikra volt az igazi, munkaeszköz vele tanultam meg hogyan mit kell csinálni egy lóval, szereztem neki egy nagyon jó kocsit, hihetetlen volt, hogy miket meg nem tudott csinálni. Később ide került ricsi egy hasonló méretű másik póni. Ezekkel már tudtam szántani is, na, nem úgy, mint a nagyokkal, mert azért meg meg álltunk pihenni, de meg csinálták. De aztán ezek mind lassacskán eltűntek, üres lett az istálló, később vettem malacokat,(nem is tudom, mennyit 7-8 db-volt azt hiszem) mert tudtam olcsón szerezni, etetni valót, melléjük később hoztam még 4 bika borjút is, (Holstein bikáim régebben is voltak, többször de nem tudom őket időben behatárolni). Ezeket szépen fel is hizlaltam, és persze amikor eljött az idejük el lettek adva. Sokáig törtem a fejem mit kellene csinálnom, mert mindenbe bele kóstoltam már, van minden állattal kapcsolatban valamennyicske tapasztalatom. Az anyadisznók mellet döntöttem, kiszámoltam mennyi pénz kel nagyjából ahhoz, hogy meg vegyem a három anyát és az etetni valót, ami addig kell, amíg meg nem ellenek és nem lesznek ott a malacok. Ki számoltam és ezt a pénzt felvettem hitelre. Meg vettem és el is hoztam ide mindent, szép nagy hízókat vettem, amik pont anyának valók, etettem őket, ahogy kell, de az egyik állandóan rít, el sem tudtuk képzelni ennek mi baja lehet. Olyan volt, mint amikor éhesek, de ez evett rendesen, de mivel ő ilyen volt levágtuk, maradt kettő, az egyik sosem búgott, másik igen, de nem lett hasas, sehogy sem. Mivel az inszeminátor és más is tanácsolta le lett vágva a másik kettő is. Nagyon csalódott voltam, de tudtam, hogy aki jószágot tart annak ezekkel a gondokkal számolnia kell, mert ez mindegyik állatnál előfordulhat. Hát egy kicsit bánkódtam és újra el kezdtem, de most csak kettőt vettem, minden jól alakult az egyik mindjárt elsőre meg termékenyült a másiknak adtunk egy kis időt ne egyszerre elljenek meg, ő nála is jó lett az első termékenyítés. Amikor eljött az idő az első koca meg ellet tíz szép kis malacot, volt is öröm. De a másik nem ellet meg, amikor az elsőtől elvettem a malacokat az visszabúgott és az áll-vemhes is, de őt selejteztem és mivel december volt fel lett füstölve. De még mindig volt tíz malacom meg az anyjuk, de a malacok nem kellettek senkinek, pedig a terv az volt, hogy eladom őket, mert azok árából lesz véve új takarmány, de nem vitték őket. Próbálkoztam mindennel még fél áron is adtam volna, de mindenhol volt malac, nagy szívfájdalommal, de levágtam a 30kg-os malacokat. Nem sokkal később meg megvette valaki a kocát is. Annak az árából lett pénz ugyan, de már nem volt minek etetni valót venni. Hát meg vettem második szikrát, ha az első jó volt, akkor ez maga volt a tökély, nagyon okos értelmes ló volt. Pl. azt meg tanulta, hogy amikor ki engedtem, mert mentünk valahová, meg állt az ajtóban rá adtam a szerszámot és oda ment a kocsihoz, de ezt visszafelé is meg csinálta. Lehet azt mondani nem nagy szám, de azt tudni kell, hogy a telkünk egyik oldalán nincs kerítés, úgyhogy könnyen le is léphetet volna.. Dolgozni vele is nagyon lehetett, tavasszal vettem meg vettem mellé egy kocsit, és már mentünk is minden felé. Én mindig szerettem velük csak úgy menni céltalan, de idény céllal is használtam, kukoricaböngészés, vagy a bodzaszedés, na és persze a szénaszedés, amit mindig levágnak, de ott hagyják, utak árkok mentén. az utolsó ami volt az istállómban az 30 bér tartásos birka volt.De mivel az istálló öregebb még nálam is és nagyon rossz állapotban van, mivel a javítás elég költséges és felesleges, az újra építés pedig még várat magára, ma már nem tartok semmit, de a terveim szerint ez 2017-től meg változik, és újra lesz minden és akkor már friss élményekről tudok beszámolni.