Hogy miért is kezdenék bele, ebbe az egész gazdálkodásba? Jó
kérdés.
Nem rég valakivel sikerült pár szót váltanom, nem igazán
szoktunk találkozni, külön műszakba járunk. Ő tette fel nekem a kérdést
hogy-hogy bele kezdtél ebbe, vagyis az önellátás felé kezdtél hajlani? Nehéz
lenne erre válaszolni, de szerintem sok minden összeadva adta ki ezt a döntést,
megpróbálom felvázolni. Nem szeretnék csak a munkahelyre támaszkodni, mert ha
megszűnik a munkahely, akkor mi van, nincs pénz nincs miből ennivalót venni,
vagyis azt megtermelem már most. Mostanában elég sok mindent lehet hallani az
ipari termékekről, főleg rosszakat, de komolyan ezen nincs mit csodálkozni, ami
ipari az ipari. Nem olyan, mint amit mi magunk állítunk elő, ezek tele vannak
vegyszerekkel, ezt mindenki tudja, a sok megbetegedés ennek is köszönhető.
Az ipari élelmiszerek csak hasonlítanak az igazira, ízekben,
színekben, de nincs bennük élet, vitaminokat és egyéb szükséges ásványokat nem
tartalmaznak, csak rengeteg kalóriát. Vitaminokat nem kapunk ezekből az
élelmiszerekből csak rengeteg mérget, ezeket is szeretném ki kerülni. Az
életünket három részre osztjuk az egyik a munkahely a másik a pihenés és alvás
a harmadik az, amit magunkra és családunkra tudnánk szánni, de majdnem mindig
valamilyen ügyet, kell intéznünk. Nem csoda, ha mindig fáradtnak érezzük magunkat,
hiszen az élelmiszerek nem pótolják a szükséges energiát, mind szellemileg mind
lelkileg és persze testileg alul tápláltak vagyunk, ehhez még jön hozzá egy kis
ön pusztítás is és persze a stressz a legnagyobb pusztító. De ne hagyjuk ki a
környezeti ártalmakat se, és a munkahely is ilyen, ma már éjjel nappal
dolgozunk, nyolc órát kell le dolgozni, de mégis 10-12 órát vagyunk távol otthonunktól.
És a mai világunkba ezt a legnehezebb ki kerülni. A munkahely nagyon fontos az
életünkben, hiszen innen jutunk pénzhez, ezt a függőséget kell kikerülni, ebből
fizetjük a rezsit, de önellátással nem lehet minden rezsit kihagyni, de
csökkenteni a kiadásokat lehet, és amit meg lehet, így spórolni el lehet tenni
tartaléknak. Függök, vagyunk, még hozzá pénz függök, mindenki tudja, hogy a
családi kasszából sok kicsi kiadásnak elég nagy a vége. De végig gondolnánk,
vagy át néznénk, a kiadásainkat látnánk, hogy min lehetne csökkenteni a
kiadásokat. de a tévé vagy számítógép előtt ülve és merengve, álmodozva ez nem
fog menni, állítsunk célokat és támaszuk alá okokkal, mit akarunk és miért.
Valamikor a nálam idősebbektől halottam, a régi világban rendszerben mindig azt
mondták be kell menni a városba lakni és el kell menni a gyárakba dolgozni, mert
az mennyire jó és kényelmes. Elmegy az ember a gyárba dolgozni, ami kell azt
meg veszi, a boltba aztán haza megy, és csak pihennie kell, nem kell kerttel,
jószággal bajlódnia. Én nem költöztem városba, de gyárban dolgozok, a busz hoz,
és visz, bemegyek meg csinálom, amit kel aztán haza jövök, fizetés után mi is
meg rohanjuk valamelyik nagy áruházat és veszünk egy csomó műanyagot, vegyszert.
Én is feljutottam egy csúcsra, de ami ott van, nem tetszik itt nincs semmi,
csak kopárság. De elhatározásra jutottam és most visszamegyek a völgybe, ott
minden búja és színes, tele titkokkal, amiket majd igyekszek felfedezni. Ezek
után a kusza gondolatok után lássuk miért is vágtam bele, hogy én is önellátó
legyek és miért is vagyok újra kezdő.
Újra kezdő azért, mert nincs semmim üres az istálló, és elég
sok kiegészítő eszközöm ócska vasként vagy tüzelőként végezte, a kertben pedig
két évvel ez előttig csak fű volt.
Azért akarok ön ellátó lenni, mert egy részt nem akarok a munkahelyemtől
függeni, ami egyébként nem rossz, a közvetlen feletteseim rendesek és a munkatársaim
többsége is nagyon jó, de rengeteg időmet elveszi. Nem arról van szó, hogy fel
akarok mondani, mert eszemben sincs. De lényegében csak a fizetésünk határozza
meg, hogy mit vehetünk meg vagy is, hogy mit engedhetünk meg magunknak, de csak
erre tudunk támaszkodni.
Most amikor ezt a cikket el kezdtem szerkeszteni, írni
2016,02,20. éjjeles vagyok, vagyis nappal alszok, éjjel dolgozok, ami az ember
tekintetében természetellenes, és nagyon ki merítő. Természetesen ezzel is
szeretnék felhagyni. De mint említettem ahhoz változtatni kell, kellenek célok,
és okok.
Célok: - nyilván
az önellátás, mindent, amit csak lehet elő állítani meg termelni, zöldségek,
hús, tojás, tej, stb. Minél kisebbre csökkenteni a kiadásokat beleértve a csekkeket
is. (Most amikor ezeket a sorokat írom, épp arra várok, hogy az EON felkeressen
a napelemekkel kapcsolatban. Ezzel is tudok elég sokat spórolni, igaz ez is hitel
lesz, de a villany és gázszámlámat meg fogom spórolni valamilyen szinten.)
Minél kevesebb dolgot kelljen meg venni a boltokban, ezzel
is több pénz marad zsebemben.
De a lényeg az marad, hogy ne a fizetésemtől függjek, mert
most még megy szekér, de nem lehet ki számítani, hogy később mi lesz. Amin
lehet a kiadásokat csökkenteni ott csökkentek, és ha lehet egy kis pluszt termelni,
akkor az meg haszon lesz.
Okok: - nagyon egyszerű. Először is nem szeretnék csak a
fizetésemre támaszkodni, mert sokakhoz hasonlóan, én is egyik hónapról a
másikra élek, nem tudok félre tenni. Ma lényegében nem mindenki tudja el érni
az anyagi biztonságot. Vagyis minél nagyobb függetlenséget akarok el érni a
pénzzel kapcsolatban.
A másik minél jobban elkerülni az ipari termékeket.
Ne a kiadásaim nőjenek, hanem a bevételek.
Egyszer már lebetegedtem egy évig voltam táppénzen ez
anyagilag is leterhelt rendesen, na, ezt se szeretném újra elérni, ez is
bármikor bekövetkezhet.
A pénzzel lehet, tudok majd spórolni, be tudom majd okosan
osztani, de az idővel hogyan tudok majd gazdálkodni, az még kérdéses marad. De
rengeteg tanulni valóm van, folyamatosan kel majd (és minden újra kezdőnek
önellátónak) képezni, fejleszteni magamat, és persze magát az egész kis
gazdaságot. A régi öregek rengeteg tudást vittek magukkal a sírba és sokuknak
nem volt kinek át adni ezt a tudást, mint én is, sokan mondják azt, hogy buta
paraszt sosem volt.
Nem vagyok egy profi író azt hiszem ez is eléggé kesze kusza lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése