Régebben már tartottam kecskéket, nagyon szerettem velük lenni foglalatoskodni, sőt ha tehettem kényeztettem is őket minden félével, később erre kitérek. De ezt abba hagytam mikor megváltam a lovamtól (már nem volt mivel össze hordanom a takarmányokat), de később volt még egy egy kecském, mert valaki olcsón megvált a kecskéjétől. Most három anya és egy bak van jelenleg ebben az istállóban.
Régi elképzelés, vagy hozzá állás az, hogy a kecske igénytelen, bárhol tartható és bármivel etethető, és ezért könnyű tartani. Sokan vesznek kis kecskegidát, mert olyan aranyos, de egyszer ők is felnőnek, és ahogy nőnek úgy a gondok is velük nőnek. Régen úgy mondták, hogy a szegény ember tehene, ez azért volt mert, tényleg a legszegényebbek tartották, mivel a tehenekhez képest olcsóbb és jóval egyszerűbb volt tartani. A kecskéket azzal etették amivel tudták, árokparton legeltették, megetették velük a kerti hulladékot, kevesebbet kellet nekik adni mint egy tehénnek, és cserébe adott egy kis tejet. De a szakemberek illetve a szakirodalmak is azt mondják, hogy a kecskék takarmányozása nem is olyan egyszerű, főleg ha tejtermelésre akarjuk őket tartani. Most is sokan gondolják úgy, hogy vesznek egy két gidát, és úgy vannak vele, hogy majd elszaladgál az udvaron, és eszik ezt azt, lelegeli a füvet amit aztán nem kell nyírni. Én sajnos nem igazán tudom őket legeltetni, egy elég forgalmas utcában lakunk, pedig van a faluban elég sok olyan hely ahol legelhetnének, de csak őrizetlenül, kikötve. Csak a zárt udvari elhelyezés jöhet szóba, és hogy, valahonnan majd kaszált zöldet hordok nekik, illetve a széna bálák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése