Tyúk udvar 5! Vége. Patkányok!

A tyúk udvar sorozatom tragikus körülmények miatt, a végéhez ért, pedig lehetett volna mit írnom, hiszen volt itt kacsa, pulyka, tyúk, és valószínű később más is lett volna még.

Azért fejezem be, mert már nincsenek baromfik, vagyis mindenből maradt egy, minden mást eladtam nagyon olcsón, csak vigyék.
Van egy néma kacsa tojóm, véletlenül maradt itt, mert amikor a madaraimat elvitték, őt nem találták meg, 12 tojáson ült éppen, ma már neki sincs meg egy csibéje sem amit ki keltetett.
Maradt egy pulyka tyúkom, ő egyszer csak eltűnt azt hittem valamiért elszökött, de nem, elkotlott egy nagy rakás bontott tetőléc alá, de sokáig nem találtam, ő 13 tojáson ült, ma már csak egy csirkéje van abból amit kikeltetett, pedig 10 volt neki.
És végül maradt egy tyúk őt nem adtam mert akkor keltek ki a csibéi, már nem emlékszem hány volt neki, de ma már csak  kettő van.
Ez minden baromfim amik addig lesznek amíg lenem vághatom őket.
De azért egy kicsit bizakodó vagyok a jövőévet tekintve, tervezek egy favázas tyúk ólat, aminek az alja nem érinti a talajt, így talán sikerül kizárnom a kártevőket.

Ez közel sem hasonlít arra amit én fogok csinálni, de nagyjából ilyen lesz, csak szoba méretű vagyis egy kis faház.
A tojó láda az meg lesz, és alulra teszünk a szarufára,(gerendára) két oldalról cseppentő lemezt, hogy még a fába sem lehet bele rágni.

De miért is lett vége mindennek?, és mi miatt kellett az állományomat felszámolni? Azt a cikkem címe is említi, a patkányok miatt, amik mindent elpusztítottak. A kotlósok alól kilopták a tojásokat, a kikelt csibék naponta tűntek el, számát sem tudom mennyit is vittek el.
Kis kacsából utoljára 12-t, az egyik pulykám 12 tojásból csak öt csibét keltett ki mert a többit elvitték alóla, majd a kikelt öt csibét is.
Keltetőgéppel sok csibét sikerült keltetni kb 20 körül voltak, ezekből sem maradt egy sem.
Borzalmas volt minden munka idő energia kárba veszett, persze már az elején elkezdtem védekezni ellenük, hiszen először a takarmány volt az amit elkezdtek dézsmálni. Elsőnek a méreg volt amit használtam de ettől azért tartottam, mert sok volt itt az állat és nem akartam, hogy baleset legyen ebből. Aztán a madaraknál elkezdtem lámpát használni, majd jött a riasztó, és estefelé úgy 8 órától, puskával vadásztam rájuk,( ez is eredményes volt, volt olyan, hogy félóra alatt nyolcat lőttem ki).
Amikor az egyik kacsám kikeltet sikeresen 12 kiskacsát az első dolgom volt őket kivenni a többiek közül, egy másik épületben helyeztem el a kotlóst is, és a kicsiket is, ide ebbe a helyiségbe be is tettem a riasztót, estére a kicsiket egy ládába tettem amit le is zártam, reggel meg kiengedtem őket az anyjukhoz,de ez mind sem segített. Egy reggel mikor ki mentem egy kivételével mind eltűnt, az az egy pedig szét volt rágva, ekkor döntöttem úgy,hogy ebből elég minden igyekezetem hiába való, és inkább mind eladom, csak meneküljenek meg.
A mérgezést sohasem tartottam jó meg oldásnak, mert más állatok is véletlenül áldozatul eshetnek, sokan mondják azt, hogy ilyen nincs, pedig nálunk volt, valószínűnek tartom,hogy a macskánk vetélése és kutyánk váratlan pusztulása, (még nem volt egy éves) is ehhez köthető, mind a kettő szokott valahonnan elhullott patkányt húzkodni, rágcsálni.

Mint ahogy említettem, sajnálatos módon bekellet fejeznem a baromfi tartást, de ha meg lesz az új épületem újra kezdem, és akkor újra cikkezhetek és remélhetőleg csak sikerekről. Tudom a kudarcok is benne vannak ha az ember valamivel is foglalkozik, de nekem ez már sok volt.

Most a régi nagy kedvenceim vannak, a kecskék. Következő cikkeim erről szólnak.