Hihetetlen, hogy a kertészkedésem megint csúszik, mindenben.
Még a magokat sem vettem meg, persze még nem vagyok elkésve. De a talajmunka az
borzalmas, három traktoros van, de egyik sem ér ide, pedig jó lenne, ilyen
ocsmány kinézetű földbe még nem vetettem. De az egyik ismerősöm akart segíteni
a maga módján eljött, hogy lejárja a kertemet, (Gyerekek ez úgy igaz, ahogy
mondom) eljött egy csacsival, meg egy boronával, nagy kár hogy nem
fényképeztünk. Nem lett valami szép, de ő legalább rendes volt és jött. Akartam
venni egy rotakapát de ez most nem valószínű, hogy össze fog jönni. De később
minden képen veszek. Persze az igazi egy japán kis traktor lenne, vagy valami
hasonló, de ez tényleg csak álom marad még egy darabig. De a lényeg ugyan az
marad évről évre, nekem nincs segítségem, amikor az egyik szomszéd kertjét
éppen lejárta valaki egy talajmarós traktorral nem voltam itthon, a tesóméknál
metszettem, amikor a mellettem lévő kis földet járták le akkor sem voltam
itthon akkor meg máshol voltam metszeni. De én nem kérem egyiket, sem hogy
ingyen csinálják, mindig mindegyik mentegetőzik, hogy éppen miért nem ér rá. De
gondolom ti is sokan vagytok, így mint én, ha szól, valaki megyek, segítek vagy
meg csinálok neki valamit, de amikor én szeretnék segítséget akkor bizony nincs.
Vagyis ha már más cikkemet is olvastad, akkor tudod, hogy van egy, a lányom, na
persze ő nem azért segít, mert mondom neki, hanem azért mert nem is lehet ki
hagyni semmiből. De azt is mindig közli velem, hogy nem csak hozd, ide vidd el,
munkát akar, hanem ő akar szegelni, fűrészelni, vagy ép most vetni. Na de ő sem
tud azért mindenben segíteni, pl. itt van, az istálló, le kellene bontani, na
de vele azért nem szedhetem le a palákat, meg a gerendákat. De, komolyan
mondom, ha nekem lenne valamilyen gépem, vagy mint régen a lovak, mindig jönne
valaki, hogy menjek el ő hozzá.
Hát az idei kert illetve vetés milyen lesz? Majd az idő meg mondja.
Azért egy érdekes dolog felmerült bennem így a kerttel is meg azért a mindennapi élettel is kapcsolatban. Sokan mennyire könnyen tesznek akármire is ígéretet. Azt mondják, meg ígérem pedig már abban a pillanatban tudta, hogy nem fogja teljesíteni. Azért régen volt idő, amikor ezt nagyon komolyan vették. Ha az ember valamire azt mondta meg ígérem, akkor azt meg is tartotta, bánta is, ha nem sikerült, beteljesítenie az ígéretét. De ugyan ilyen az esküszöm, és a legkeményebb a becsületszavamra, a BECSÜLET SZÓ ez régen nagyon nagydolog volt, ez mindennél többet ért, régen, ha valaki pl. pénzt kért és azt mondta meg adom becsületszavamra, akkor a többet ért tíz kezesnél, vagy bármilyen papírnál. És ma már milyen könnyen dobálózunk a szavakkal, ki mondjuk, pedig mi magunk sem vesszük komolyan, amit mondunk, de azért örülök, hogy vannak nagyon becsületes emberek, akiknek a szava még hihető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése